Talán nem tudod, mi az a danka. És ha azt mondom, Down-szindrómás? Úgy már ismerős a kifejezés. De hogy ez pontosan mit is jelent… Én sem tudtam, amíg nem váltam érintetté. Ez a blog pont azért született, hogy ne csak azok tudják pontosan, akik érintettek. Vagy inkább azért, hogy mindenki egy kicsit érintett legyen.

Mikor megtudtam, hogy a gyermekem valószínűleg Down-szindrómás, úgy gondoltam ez ritka dolog és rejtegetni való. Nem emlékeztem rá, hogy találkoztam valaha ds-sel. Aztán ahogy összeszedtük a bátorságunkat és egyre több embernek árultuk el, kiderült, hogy nagyon sokan tudtak példát találni valahol a környezetükben. Miért van az, hogy mégsem ismerjük őket sokan? A képességeik nagyon széles skálán mozognak, nyilvánvaló, hogy nem dolgozhatnak sebészként, tanárként, vagy könyvelőként, de találkozhatnánk velük ápolóként, állatgondozóként, süthetnék a hamburgert a talponállóban, vagy tudnának árut feltölteni a szupermarketben. Hogy miért írom feltételes módban? Szerencsére néhány eset már valóság, de itthon, nálunk még nem általános. Ebben is le vagyunk maradva. Miért félünk tőlük? Miért találjuk zavarbaejtőnek a megjelenésüket? Ez ördögi kör. Ha több helyen ott lehetnének, megszokottá válna, nem lenne furcsa, hogy ők is köztünk élnek.

Szeretnénk a blog segítségével pozitív példákat felsorakoztatni, megszerettetni őket. Nem is olyan nehéz. Nincsenek illúzióink. Nem próbáljuk azt bizonygatni, hogy ők ugyanolyanok, mert nem azok. De meg szeretnénk mutatni, hogy ők is tudnak teljes életet élni, és a szerencsés kívülállóknak ehhez csak egy minimális segítséget kell nyújtani, az elfogadást. A nagyobb segítséget és feladatot vállaljuk mi, hozzátartozók.

Nekem még nincs sok tapasztalatom, hiszen Dávid fiam alig múlt két hónapos, de a blog írásában segítségemre lesznek tapasztaltabb szülőtársaim és talán néhány szakember is. Nem orvosi leírásokat és statisztikákat fogunk itt megjeleníteni, azokat megtalálod könnyen, akár ha az interneten rákeresel. Néhány linket azért teszek a linkajánlóba is. Nem a szindrómát szeretnénk itt bemutatni, hanem embereket. Embereket, akik ezzel a szindrómával élnek és sokak számára meglepően normálisak. Nem kezdek filozófiai fejtegetésbe a normális fogalmáról. Olvass minket néha és megérted mire gondolok. Indulásnak álljon itt egy videó Amerikából.